A Nagyi és a foci

Igen, igen, jól látjátok, a fociról lesz szó! Ígérem, hogy nem sűrűn lesz ilyen, de az egyre fokozódó nemzetközi helyzet miatt most igazán aktuális….

Nem igazán szeretem a focit. Sőt. Inkább nagyon nem szeretem a focit. Ellenérzéseim több  tőről fakadnak, van benne politika, sportpolitika és emberi ok is, de azt hiszem, ha ezeket pont most kezdeném el fejtegetni, A: több oldalas lenne a bejegyzésem, B: egy egész nemzet haragját

vonnám a fejemre – teljesen jogosan. Ettől függetlenül továbbra is azt gondolom, hogy újabb és újabb stadionok helyett inkább uszodákra, oktatási, kórházi és szociális szolgáltatások fejlesztésére lenne szükségünk.

Szóval nem szeretem a focit, de a valós teljesítményt elismerem, és amit a mieink az EB-n eddig produkáltak, az tiszteletreméltó! Nem tudom, Dzsudzsi álmodott-e valaha arról, hogy egyszer majd Ronaldo miatta fog előadni egy igazi csajhisztit! 🙂

Nagyon tetszik, ahogy az egész ország megmozdult, és néhány örök fanyalgó, mindennel elégedetlen, savanyújóskán kívül most aztán tényleg együtt dobbant minden szív – még az enyém is! Hazafias érzelmekkel eltelve nézem, ahogy Franciaországban több ezren piros-fehér-zöldbe öltözve, egységben buzdítják a csapatot. Jó látni, hogy a meccsek után a drukkerek itthon is elözönlik a városokat, de sem a rendőrök, sem az autósok, de még a villamosvezető sem anyázik, hanem egyszerűen csak együtt örülnek. Oda vagyok az olyanokért, mint a szürke macinacis mozgalom, meg hogy az autópálya fölött, és máshol is kiírták, hogy 2:0. Szóval azért ezek nagyon jó dolgok! Bárhogy is lesz, már mindenképpen várakozáson felül szerepeltek, és legyünk rájuk büszkék. Ne irigyeljük Orbán Viktortól, hogy a helyszínen élvezte a győzelem ízét, hiszen Vilmos herceg is élőben nézte az angol meccset…

http://http://https://www.facebook.com/zsuzsanna.takacs.14/videos/1198943023450292/

Úgy alakult, hogy az Izland elleni meccset egy nógrádi falu kis kocsmájában sikerült végig nézni, a helyi erők jelenlétében. Ez azért is volt jó, mert nagyon kiokosodtunk a foci szakszavakat illetően. Ilyenek voltak pl. a az aztakutvaaanyja, vagy a gecibe, vagy a rohaggyá meg! Kicsit féltem, hogy a felfokozott indulatok miatt kitör majd egy olyan filmekbe illő, autentikus kocsmai verekedés, ezért igyekeztem az ajtóhoz közel leülni. A végére kicsit azért csalódott voltam… elképzeltem, ahogy valakinek a barátnője véletlenül rálép majd egy másik helyi tesztoszteron huszár lábára, s a férfiak sűrű pofonok kíséretében vesznek egymáson elégtételt. Tiszta Ötvös Csöpis lett volna!

Egyébként is szerintem a jó magyar foci az amúgy is olyan, hogy szombaton a Röjtökmuzsaj 2. és a Bivalybasznádalsó 3. kivonul a faluszéli focipályára, ott a helyi hölgyek epedő tekinteteitől követve megmérkőznek egymással. Mindenki átmegy a kocsmába, esznek, isznak, a sötétebb zugokban kisebb-nagyobb szerelmek szövődnek… néha kitör egy kis bunyó, aminek a végére már senki sem tudja, hogy ki kezdte és mi volt a vita tárgya. Kibékülnek, isznak még 1-2 sört, aztán mindenki hazamegy. Ettől felfelé már nem sok értelmet látok a dologban…

A játék szabályaihoz vajmi keveset értek. Vegyük az említett Magyarország – Izland meccset. Jelen esetben vannak a fehérek, meg a pirosak. Mindkét csapatnak az a célja, hogy gólt rúgjon az ellenfél kapujába, amit az oda állított játékosnak, a kapusnak meg kellene akadályoznia. Van egy kopasz sárga ember, valószínűleg ő az igazgató, mert nagyon komoly arccal rohangászik és dirigál. Aki az arcába ordít, annak felmutat egy sárga lapot.

A játékosok igazi karakterszínészek. Úgy tudnak látványosan szenvedni, mint senki más. Sajnos az szívás, ha a lassításban látszik, hogy igazából senki még csak hozzá sem ért az eltorzult arccal földön fetrengő áldozathoz. Szerintem ha vége a focista karriernek, jó részük elmehetne zombis filmbe, áldozatnak. Mindeközben a kommentátor megjegyzi, hogy egy focimeccsen vízzel mindent meg lehet gyógyítani. Szerintem ez valami humorféle akart lenni…

A pálya szélén általában áll egy kivénhedt fehérnemű modellre hajazó, őszbe vegyülő hajú jóképű fickó, zakóban, óriási bilétával a nyakában. Ő mindig igyekszik úgy csinálni, mintha nem lenne ideges, pedig látszik, hogy igazából az.

A meccs szépen zajlik, a zsúfolásig telt kocsmában minden szív egyszerre dobban. Aztán amikor az utolsó percben becsúszik az első hazai gól, akkor mindenki maradandó halláskárosodást szenved. De itt, most, ez senkit nem érdekel. A pálya szélén álló kék emberke nagyon szomorú lett, kicsit azért sajnáltam őt, mert már teljesen jogosan a zsebében érezhette a győzelmet.

A foci matematikát sem igazán értem, hogy egyszer azért szurkolunk, hogy valaki kikapjon, aztán meg azért, hogy egy másik meccsen ugyanaz a csapat győzzön. Na meg azt sem értem, hogy vannak pl. a pirosak meg a fehérek, de ezek igazából nem mindig ugyanazok. Mi van akkor, ha két fehér csapat kerül össze? Akkor ki tudja követni, hogy ki kivel van? Aztán hogy ki melyik csoportban, kivel, mikor, hol, hány pontos… Magas ez nekem, de mindegy, majd hátha elmagyarázza valaki a következő meccs alatt, egy fröccs mellett.

Ria-ria-Hungária és szép volt fiúk!